Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Mi a mikrohullámú ételek gyorsaságát szeretjük,de Isten szívesebben pácol. Ha már kiismerted magad a konyhában.....akkor tudhatod hogy a pácolt ételek sokkal finomabbak mint a "fast food".

 

Talán minden ember életében így van, de nálam, ahogy múlnak az évek, változnak körülöttem az ételek úgy, mint ahogy az új ismerősök bekerülnek a környezetembe,úgy vesznek körül új receptek és változnak a „kedvenc” ételek. Bár a gyermekkor kedvencei soha nem törlődnek az ízlelőbimbókból.

Amikor kicsi voltam azt hittem, hogy a csirke-nyaka pörkölt nokedlivel vasárnapi – ünnepi – étel, és igen sok idő telt el mire megrendültem ebben a hitben. Édesanyám kitűnően készített minden ételt, és soha nem sóvárogtam más után, mint amit otthon megkaptam. A boltban semmi olyan érdekes nem volt, mint manapság, a legnagyobb dilemma az volt, hogy a sárgabarack krémes szerencsi tejcsokit válasszam, aminek talán SÁGA volt a neve, vagy a sport szeletet, amire nyáron mindig ráragadt a sztaniolpapír.

Vali nevű vaníliás süteményt csak karácsonykor vettünk, és igen igyekeztünk a testvéremmel felváltva észrevétlenül kilopni egy – egy darabot anélkül, hogy az oldalán lévő cellux megsérüljön.

A házi süteményeket szinte minden esetben a nagymamák szolgáltatták.

A nagymamáim egymástól teljesen különbözően főztek és sütöttek, így annyi kulináris élmény szorult a fejembe gyermekkoromban, hogy azóta sem halványodik.

Apai nagymamám paprikás csirkét főzött minden jeles alkalomra, ami csakis szarvacska tésztával volt lehetséges és a pörköltet egy tejfölös-babérleveles habarással ízesítette. Túrós derelyét csak Ő tudott készíteni, és a piskóta mindig olyan sárga, és nagyon magas volt ahhoz képest, ami nekem kikerül a sütőből általában. Akkor nem érdekelt, hogy milyen krémmel van töltve – kakaós krém volt és azóta sem ettem olyat – ma pedig már nem emlékszik rá senki hogyan is készült. Mindig finomra szitált zsemlemorzsával és franciadrazséval volt a teteje díszítve.

A másik sztár a krumplis teasütemény volt, a harmadik pedig a vízen kullogó, ami csakis ciberelekvárral az igazi. Csodálatos nyarakat töltöttem Kömlőn ebben a régi világban, ahol kukoricacsuhéból készített babát a nagyapám, akit állandóan azzal zaklattam, hogy fújjon karikát a pipázás közben, és a legnagyobb szórakozásom az volt, amikor megmutatta, hogy mozog a fogsora a szájában. De igen nagy szenzáció volt a dohányfűzés és hogy a saját búzaföldünkön pipacsot szedhettünk.

A másik fele a nyárnak Poroszlón telt egy teljesen más környezetben, ahol a nagyapám horgászni vitt a Tiszához, ott aludtunk a parton sátorban és slambucot főztünk bográcsban, és amit kifogtunk, másnap nagyanyám kisütötte paprikás lisztben, és dugig ehettük magunkat törpeharcsával. Ha otthon voltunk, akkor papóval bemehettem a pecoba ( más műhelynek hívta ) ami az ő birodalma volt, és a kulcs mindig a zsebében lapult. Csodák világa volt ez a műhely, kulcsok és fényes csavarok gondos rendben, különös valamik, amik fogalmam sincs mire voltak jók, de minden megjavítható lett általuk. De elvitt sóvirágot gyűjteni is a láposba.

Reggelente Ő készített isteni reggelit: zsiroskenyeret savanyú uborkával és csipkebogyó teával. Nagymamám, ha azon a napon nem sütkérezett, akkor többnyire pihengetett és üldögélt,-betegsége hamar kifogott rajta- bár az ebéd mindig elkészült időben. Azok az ebédek nem akármilyenek voltak. Krumpliganca, vajaljás tészta, krumplis tészta fehéren, hagymástáska leves… Kevés ilyen nap volt, mert szinte mindig akadt, aki megkérte valamilyen finomság elkészítésére. A papó véleménye az volt erről, hogy aki nem tud sütni, ne egyen süteményt. Sajnos nekem is volt rossz meglátásom a dologgal kapcsolatban, ugyanis ezekből az illatos szépségekből mi nem ehettünk. Ha legalább a krémeket nyalogathattuk volna a tálból, amiben készült, az már fél siker lett volna, de mindig olyan gondosan ki lettek kaparva, hogy nehogy kárba vesszen egy cseppje is. De például a kacsa, amit cserébe kapott a sütkérezésért már igenis ehető volt kacsás-kása képében. Ha pedig ünnep volt vagy búcsú a faluban, mi is belekóstolhattunk az olyan finomságokba, mint a mandula, a néger kocka, az elmaradhatatlan zserbó, kókusztekercs, kiskifli, csokoládés csokitorta, kedvenc szelet, tornyos sütemény, brünni torta, rumos szelet, őszibarack, gőzönfőtt sütemény, …..

Aztán anyu is elkezdett sütkérezni, ahogy mi nőttünk és már nem volt velünk annyi tennivaló. Vasárnaponként eljátszotta velünk igen sokszor, - mikor ebéd után még ültünk az asztalnál, hátha van valami édesség - hogy sajnos nem volt időm sütit készíteni, mert csirkét kellet kopasztani, megetetni a malacokat …. Stb. ezt százból százszor bevettük, és mosogatás után mégis előkerült a kamrából a madártej, a lili kifli vagy a habosrácsos, sajtos kifli….

De az ételekhez is jól ért, például a fokhagymás sült nyúl vadas mártással, zsemlegombóccal, a rakott hús, a vörösboros-fokhagymás csirkemáj……hm, isteni.

Később,mikor egy kórház konyháján könyveltem az élelmezésvezető mellett, ahol kiderült, hogy nagyon sokféle étel van amiről még nem is hallottam. Istenien főzték a nyírségi gombóc levest és a stíriai metéltet, valamint megtanultam, hogy a töltött húshoz a karajcsontok közötti kis husicsík is elég, és hány deka alapanyagot használunk fejenként-ételenként. Sok receptet gyűjtöttem, de annál inkább tapasztalatot.

Már én is kísérleteztem otthon a főzéssel, de sütni még csak a nővéremmel együtt mertem. El is követtünk egy pár finomságot, mint a Lajos szelet, a Horty lepény, a csoda lepény, a szilveszteri sütemény, Koós János gyümölcs tortája, havas háztetők………

Ezután férjhez mentem és megint más szokások vettek körül. Pedig kilométerben nem sok van köztünk és a szüleim között, de a férjem családja teljesen más ízvilágban él, mint amit megszoktam. De itt is új receptek vártak amit szivesen vettem magamhoz pl kompéros, ángya diótortája, novaji lagzis kalács, vatta sütemény.Megtanultam a saját káromon főzni, és ez mindennél többet jelent. Magam tapasztaltam ki mit hogyan kell tennem, ahhoz hogy jobb legyek. Sajnálom azokat a lányokat-asszonyokat, akik nem tudnak manapság főzni, és nem is érdekli őket, mert nem élvezhetik ki az alkotás örömét. Időközben begyűjtöttem magam is egy pár olyan receptet, amit szívesen készítek és a család is szívesen fogyaszt.

Ezzel az oldallal szeretnék köszönetet mondani a szép gyermekkoromért és azért,hogy megtanultam : a család,az emlékek,az étel és a főzés öröme nagyon fontos az életben. Hiszen "akárhogy is alakul az életünk mindig a régi dolgokból, a gyerekkori élményekből táplálkozunk" ( barátnőmet idézem..olyan szépen mondta ) A legjobb viszont az, ha van kinek átadni a nagyszüleink örökségét.

Bár az oldalt valamikor 2009-ben készítettem folyamatosan próbálom töltögetni, változtani, de nagyon lassan haladok :-) most már megmaradok ennél a lila felületnél, nem változtatom mégegyszer, megígérem......azt hiszem....

kepem.jpg  

 Kovács Krisztina

 

Kedvenc oldalaim:

 

 

www.borsadesszert.hu

www.stahl.hu

www.fincsi.hu

www.diningguide.hu

www.nosalty.hu

www.foodandwine.hu

www.limarapeksege.blogspot.com

www.terebess.hu

www.gyorgytea.hu

www.gasztro.receptem.com

www.konyhaweb.hu

www.hazisajtkeszites.hu

www.schef.hu/cukorbeteg-etrend-recept